Történelmi igazságtétel vagy elévült jogok?
Albert Corrieri, egy 102 éves francia férfi 43 ezer eurós kártérítést követel Franciaországtól, amiért a második világháború alatt kényszermunkára hurcolták Németországba. Corrierit 1943-ban Marseille-ből deportálták, ahol vízvezeték-szerelőként dolgozott. Az IG Farben ludwigshafeni vegyi üzemében, egy munkatáborban dolgozott közel két évig fizetés nélkül, míg amerikai katonák fel nem szabadították 1945 áprilisában.
A múlt árnyékában
Corrieri a francia Vichy-kormány által bevezetett kötelező munkaszolgálat (STO) program áldozata volt. A kényszermunka emlékei ellenére több mint nyolc évtizedig nem kapott kárpótlást, bár az 1950-es évek óta próbálkozott igazságot találni. „Ez a pénz nem a vagyonszerzésről szól, hanem a méltóságról. Ha nem tudom elkölteni, gyermekeimé lesz” – nyilatkozta Corrieri az ügy kapcsán.
Bírósági akadályok
A marseille-i tárgyaláson a bíróság közmeghallgatója kijelentette, hogy egy 1951-es törvény alapján a kártérítési igények elévülésének határideje 1955-ben lejárt. Michel Pautot ügyvéd szerint ez az álláspont sérti a nemzetközi jogot. Az emberiesség elleni bűncselekmények, mint a kényszermunka és a deportálás, nem évülhetnek el – érvelt Pautot.
A történelmi perspektíva megőrzése
Pautot hangsúlyozta, hogy az ügy túlmutat Corrieri személyes igazságtételi törekvésén. Az STO áldozatai – több százezernyi francia állampolgár, akik közül sokan életüket vesztették – nem maradhatnak feledésre ítélve. A harc a történelem hitelességéért és az emlékezésért folyik. Corrieri deportálási igazolványa az egyik kulcsfontosságú bizonyíték az ügyben.
Precedensértékű lehetőség
Pautot februárban egy hasonló esetben, egy másik százéves kényszermunkás, Erpilio Trovati nevében is pert indított, ám azt az elévülésre hivatkozva elutasították. Trovati fellebbezett, ám a döntés még várat magára. Corrieri március 18-án számít a bíróság döntésére, amely nem csak az ő ügyét, de az emberiség történelmi örökségét is érinti.
